1/C

Kőmíves Kelemen

Tizenkét kőmives összetanakodék,

Magos Déva várát hogy fölépittenék.

Hogy fölépittenék fél véka ezüstér,

Fél véka ezüstér, fél véka aranyér.

Magos Déva várhoz hozzá is kezdettek.

Amit raktak délig, leomlott estére,

Amit estig raktak, leomlott reggelre.

Megint tanakodék tizenkét kőmives,

Falat megállítni hogy lesz lehetséges.

Egymás között szoros egyességet tettek:

– Melyik felesége hamarább jő ide,

Azt gyengén fogjuk meg, dobjuk be a tűzbe,

Annak gyenge hamvát keverjük a mészbe.

Csak így állítjuk meg magos Déva várát,

És így nyerhessük el annak drága árát…

– Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom!

Én uramhoz menni lenne akaratom.

Fogd bé a lovakat, induljunk el útra,

Induljunk el útra, magos Déva várra…

Erős idő vala, záporeső hulla.

– Asszonyom, csillagom, forduljunk meg vissza!

Nem jó álmot láttam az éjjel álmomba;

Asszonyom, csillagom, forduljunk meg vissza!

– A hintó nem tiéd, a lovak nem tiéd,

Hajtsad a lovakot, hadd haladjunk elébb!

– Nem jó álmot láttam az éjjel álmomba:

Kőmives Kelemen udvarába jártam;

Hát az ő udvara gyásszal van behuzva,

Az ő udvarába egy mély kút fakada,

Az ő kicsiny fia oda beléhala.

Asszonyom, csillagom, forduljunk meg vissza!

– A hintó nem tiéd, a lovak nem tiéd,

Hajtsad a lovakot, hadd haladjunk elébb!…

Mennek, mendegélnek Déva vára felé.

Kőmives Kelemen őköt észrevevé.

Szörnyen megijedett, imádkozik vala:

– Istenem, istenem, vidd el valahova!

Mind a négy pejlovam törje ki a lábát,

Vessen a hintómnak négy kereke szakát,

Üssön le az útra tüzes istennyila,

Horkolva térjenek a lovaim vissza!…

Mennek, mendegélnek Déva vára felé.

Sem hintót, sem lovat semmi baj nem lelé.

– Jó napot, jó napot tizenkét kőmives,

Tizenkettő közül Kelemen kőmives!

– Jó napot, jó napot asszony feleségöm!

Hát ide mért jöttél a veszedelmedre?

Most szépen megfogunk, bédobunk a tűzbe,

Neked gyenge hamvad keverjük a mészbe.

Csak így állítjuk meg magas Déva várát,

És így nyerhessük el annak drága árát.

– Várjatok, várjatok, tizenkét gyilkosok,

Hogy bucsut vehessek asszonybarátimtól

Asszonybarátimtól, szép kicsiny fiamtól!…

Kőmives Kelemenné mikor hazamene,

Őt szépen megfogták, bédobták a tűzbe…

Kőmives Kelemen mikor hazamene,

Az ő kicsiny fia elejébe jöve:

- Apám, édesapám, mondja meg igazán,

Hogy hol van s merre ment az én édesanyám!

– Ne sírj, fiam, ne sírj, hazajő estére.

Ha estére nem jő, hazajő reggelre…

– Istenem, istenem, reggel is eljöve,

Az én édesanyám még haza nem jöve!

– Menj el, fiam, menj el magas Déva várra,

Ott van a te anyád, kőfalba van rakva…

Elindula sírva az ő kicsiny fia,

Elindula sírva magos Déva várra.

Háromszor kiáltja magos Déva várra:

-Anyám, édesanyám, szólj bár egyet hozzám!

– Nem szólhatok, fiam, mert a kőfal szorít;

Magos kövek között vagyok berakva itt. –

Szíve meghasada, a föld is alatta,

Az ő kicsiny fia oda beléhala.

ÁLTALÁNOS ISKOLA 8. OSZTÁLYOS TÉTELEK

1/A

Népköltészet, népi alkotások

A nép közösen alkotott, megőrzött, szájhagyomány útján terjedő költészete. A névtelen szerzőnek és a művet tovább éltető közösségnek egyaránt jelentős szerepe van. A szóbeli terjedés következménye a változások, variánsok kialakulása.  A népköltészet velejárója a zene és a mozgás. Írásban csak a 18. század második felétől rögzítik. A gyűjtés és feldolgozás korszerű és tudományos módszereit nálunk Bartók Béla és Kodály Zoltán dolgozta ki a népköltészet zenei anyagára.

Népmese

A népmese a nép ajkán születő és terjedő, sokszor csodás eseményeket és lényeket szerepeltető elbeszélő műfaj. Legnépszerűbb népmesekezdések: „Volt egyszer egy…” Egyszer volt, hol nem volt…”. Állandó kifejezések: „fele vagyonát neki adja”, „egy vén banya”. Meseszámok: 1,3,6,7,9,12,77,100…. Jellemzők rá a csodás tettek és varázslatok. Befejezés: A jó mindig győz, és a rossz megkapja méltó büntetését. Szereplők: Vannak, akik segítik és vannak, akik akadályozzák a hőst.

Népdal

A népköltészet legjellemzőbb műfaja. A dal lírai műfaj. Egyszerű érzést fejez ki énekelhető formában. A népdalokat a közösség emlékezete őrizte meg a dallamával együtt. A népdal ismeretlen szerzőtől származó műfaj. A közösség alkotása, mely szájról szájra száll. A magyar népdal ütemhangsúlyos verselésű. A népdal személyes érzéseket szólaltat meg. A népdalok egy része egy természeti jelenség vagy egy helyzet leírásával indul, majd valamilyen hasonlóság segítségével átvált személyes érzelmek kifejezésére. A bevezető kép a népdalküszöb. A népdal fajtái: szerelmi dalok, gyógyító énekek, imádságok, siratók, lakodalmasok, bordalok, altatók, gyerekdalok, csúfolódók, kesergők, virágénekek, bujdosó énekek.

Népballada

A ballada epikai műfaj, de mindhárom műnem sajátosságait magán viseli. Tragédia dalban elbeszélve. Epikai, mert történetet mond el, és cselekménye van. Lírai, mert érzelmeket fejez ki és formája verses. Drámai, mert legtöbbször tragikus eseményt mond el és az eseményeket párbeszédekből, ismerhetjük meg. Előadásmódja: szűkszavú, szaggatott. Bizonyos részek homályban maradnak (balladai homály). Drámai fordulatok határozzák meg a ballada szerkezetét. A balladai konfliktus az egymással szembenálló erők küzdelme határozza meg. A ballada ismertebb műfajai: Történelmi ballada: Egy múltban történt jeles eseményt idéz fel.  Népballada: A nép babonás hitére alapuló történeteket meséli el.

Közmondások

A közmondások olyan szólásmódok, melyek a józan ész alapigazságait, az apák tapasztalatait a népnél örökölt formában, velős szavakban adják át az utókor fiainak és így szájról szájra élnek, és közkellettnek örvendeznek. Valamilyen általános tapasztalaton alapuló igazságnak rövid alakban való kifejezése és mintegy leszűrődő azon ősrégi tapasztalatoknak, melynek évszázadokon keresztül a gyakorlati életben megdönthetetlen igazságnak bizonyul be.

Találós kérdések

A találós kérés rövid, epikus műfaj, amelynek fő célja a szórakoztatás. De megfogalmazhatjuk úgy is, hogy a szóbeli rejtvény, melynek megfejtése a rövid epikus mű. Olykor, röviden néha hosszabban, versben vagy prózában fogalmazza meg a kitalálandó valamit. Témája lehet fogalom, tárgy, ember, állat, de lehet egy földrajzi fogalom, illetve jelenség is. Tartalma szerint csoportosítva két félét különböztetünk meg. Vannak tudáspróbák és vannak a tréfás kérdésekre vonatkozók.

Népmonda

A monda elbeszélő műfaj, amely a történeti múltból merít, híres embereket, eseményeket vagy természeti jelenségeket örökít meg. Rendszerint csodás elemeket is tartalmaz. Szájhagyomány útján terjed. A kalandozás és a honfoglalás korából származó mondákat a középkori latin nyelvű krónikák őrizték meg. Az eredetmonda egy-egy nép vagy nemzet őstörténetét vagy valamilyen természeti jelenség (barlang, különleges formájú hegy, öreg fa stb.) beszéli el. A történelmi monda, uralkodókat, hercegeket és más történelmi alakokat, hódító és védekező háborúkat örökíti meg. A jó királyok mondái olyan uralkodókról szólnak, akik sikeresen és igazságosan vezették népüket. (Nálunk pl. Mátyás király, az angoloknál Oroszlánszívű Richárd.) A hősmonda bátor és erős vitézeket (Lehel, Botond, a búvár Kund) vagy olyan embereket mutat be, akik nagy tetteket hajtottak végre, és így maradandó példával szolgálnak (a görögöknél pl. Daidalosz és Ikarosz). A monda meghatározott helyhez, személyhez fűződő történetet ad elő.

1/B

Népmese és a népmonda összehasonlítása

(A népmese + a népmonda fogalma, utána jön a következő mondat! Már az A részben leírtam.) A népmonda annyiban hasonlít, hogy csodás elemeket is tartalmaz. El is tér tőle: a monda érintkezik a valósággal, a mese pedig egészben kitalált történet.